Túró Rudi házilag!

HOZZÁVALÓK 10 db rudihoz: 

25 dkg túró
1 db citrom reszelt héja
 1/2 rúd vanília kikapart magjai
4 tk zselatin (kb. 10 g)
0,5 dkg hideg víz
 5 ek porcukor
kb. 20-25 dkg étcsokoládé

 ELKÉSZÍTÉS
 A túrót egy nagyobb tálban (amiben a későbbiekben összedolgozzuk majd a masszát) áttörjük egy szűrőn. Hozzáreszeljük a megmosott citrom héját, hozzáadjuk a porcukrot és a vanília kikapart magjait.

A zselatint beáztatjuk. Porzselatin esetén a következőkre figyeljünk: a zselatin mennyiségének ötszörösébe áztassuk be, vagyis egy rész zselatint 5 rész hideg vízben kell megduzzasztani. Esetünkben 4 teáskanál (nem púpozott) zselatint használunk, ami összességében 10 gramm. Ehhez mérten 50 gramm hideg vizet öntünk a porra, elkeverjük, és hagyjuk, hogy a zselatin megduzzadjon. A megduzzadt zselatint megolvasztjuk, majd robotgéppel alaposan belekeverjük a túrós masszába.

A kész, kikevert masszát minimum fél órára a hűtőbe tesszük.

A szép, egyenletes túrós rudak kialakítására a legmegfelelőbb egy darabka celofán. Kiterítjük, majd fogunk egy kis adag masszát, a két tenyerünkkel némiképp rúddá hengereljük, majd rátesszük a celofánra. Óvatosan, de szorosan feltekerve becsomagoljuk a túrós rudat, majd a két végénél összecsípjük, és így összecsípve a végeken sodrunk rajta párat. Nekem 10 cm hosszú rudacskák lettek, és valamivel azért tömzsibbek, mint a bolti társai. (Nem az óriás, hanem a hagyományos rudira gondolok.) Addig folytatjuk, míg el nem fogy a massza.

 Az elkészült, hengerelt masszákat egy sütőpapírral fedett tálcára tesszük, berakjuk a fagyasztóba, hogy kissé dermedjen csokizás előtt.

Míg a túrós rudak a fagyasztóban hűsölnek, elkezdjük olvasztani a csokoládét. Fontos, hogy jó minőségű csokoládét használjunk, mert temperálni fogjuk, hogy szépen roppanjon, mikor beleharapunk a kész rudiba. Egy deszkát sütőpapírral borítunk. Az olvadt csokiból egy teáskanál segítségével olyan hosszú csíkokat húzunk a papírra, amilyen hosszúk lettek a túrós rudaink. Ahogy húztunk egy csokicsíkot, már rá is ültetünk egy rudat. Amíg nem végzünk a temperálással, tegyük be a hűtőbe vagy vissza a fagyasztóba.

A temperáláshoz az apróra tördelt minőségi étcsokoládét megolvasztjuk, és 40-41 fokosra melegítjük. Ezután egy hideg vízfürdőbe téve a tálat (ügyelvén arra, hogy a csokihoz ne érjen víz), folyamatosan kevergetve lehűtjük a csokit 27 fokra. Ha lehűlt, visszamelegítjük 31, de max. 32 fokosra, és használhatjuk is.

A rudacskákat rácsra helyezzük, és egyesével leöntjük őket csokival. Ahogy egyet leöntünk, elsimítjuk - ha kell - a burkot, majd alá nyúlunk (egy spatulával) ,és áthelyezzük a rácsról vissza a sütőpapírral fedett deszkára. Így járunk el az összessel, majd hagyjuk a csokit megdermedni, hűtsük ki rendesen.

Olcsó piskóta tortaalapnak vagy piskótatekercsnek

Hozzávalók:

4 tojás
24 dkg porcukor
20 dkg liszt
1 csomag sütőpor
8 evőkanál víz
csipet só
Elkészítés:

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét csipet sóval habbá verjük, majd felhasználásig hűtőbe tesszük. A tojássárgákat kikeverjük a porcukorral, s apránként hozzáadjuk a vizet. A lisztbe belekeverjük a sütőport, és fokozatosan hozzáadjuk a cukros masszához (elektromos habverővel). Végül óvatosan beleforgatjuk a kemény tojáshabot is. Az alján sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformában, előmelegített sütőben (nekem 170 fokon 40-45 percig, tűpróbáig) készre sütjük.

Sokáig próbálkoztam a piskótareceptekkel, valahogy soha nem sikeredtek, hiába csináltam bármit. Aztán rátaláltam pár éve erre a variációra, s mindent ebből kiindulva készítek, ami piskótával kapcsolatos. Remélem segítettem másoknak is vele. Mikor piskótatekercsnek készítem, nagy tepsibe terítem, melynek szintén csak az alját bélelem sütőpapírral, olyankor a sütési idő természetesen lerövidül. Soha nem esik össze, és nagyon kiadós.

forrás :mindmegette.hu

Egyszerű tortaalap

Elég jó a tészta, gyorsan elkészíthető és jó a tartása.

Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:

30 dkg liszt
1 cs sütőpor
3 közepes tojás
20 dkg cukor
2 dl étolaj
1 dl citromlé
1 dl víz


A nedves hozzávalókat és a cukrot kézi habverővel összekeverem,majd a sütőport, a lisztet is hozzákeverem. Nem kell sokáig keverni . A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és 180-190 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sütöm.

Császármorzsa

Császármorzsa

A hagyomány szerint Ferenc József császár kedvelt desszertje volt.


Hozzávalók :

25 dkg finomliszt
0,5 l tej
5 tojás
1 evőkanál cukor
csipet só
vanília
ízlés szerint mazsola
vaj
porcukor

Elkészítés :

A tojásokat válasszuk szét, és a fehérjéből a sóval és cukorral verjünk kemény habot.
A lisztet keverjük simára a tejben, adjuk hozzá a tojássárgákat és a vaníliát.
Ha teszünk bele (beáztatott és lecsöpögtetett) mazsolát, azt most adjuk hozzá. A habot óvatosan keverjük a lisztes, tojásos masszába.

Kivajazott palacsintasütőbe töltsünk belőle 1 cm vastag réteget, és közepes lángon süssük pirosra, majd fordítsuk meg és a másik oldaláról is pirítsuk meg.
A serpenyőben aprítsuk fel ezt a lepényt késsel, vagy két villával szétszaggatva. Szórjunk rá kevés porcukrot és rövid ideig karamellizáljuk. A tányéron díszítsük porcukor szórással, és adjunk hozzá simára turmixolt sárgabarack lekvárt.

Orosháza ízei : Csalánleves

Csalánleves




A húsvéti sonka főzőlevének felhasználásával készíthetjük el az ünnepi csalánlevest medvehagymával.

Hozzávalók 4 személyre:

25-30 dkg csalánlevél,
1-2 gerezd fokhagyma,
két teljes medvehagyma levél,
1 dl tejszín,
egy evőkanál tönkölybúza liszt, egy tojás sárgája,
2-3 l a füstölt sonka főzőlevéből.

Elkészítése:

25 dkg friss csalánlevelet szedhetünk a szabadban, (ügyeljünk, hogy lehetőleg tiszta helyről származzon, a korai friss hajtások nem csípnek, de használjunk kesztyűt, ha érzékenyek vagyunk).
A leveleket alaposan megtisztítjuk, a zsenge szárak erősen rostosak, ezért csak a leveleket használjuk fel.
A sonka főzőlevét kóstoljuk meg. Ha elég ízletes, a csalánra öntjük, ha nem, akkor kicsit ízesíthetjük, majd beletesszük a fokhagymát és a medvehagyma leveleket, és a csalánleveleket megfőzzük.
1 dl tejszínt keverjünk össze egy evőkanál tönkölybúza lisztjével és egy tojás sárgájával. A keverékkel besűrítjük a levest, turmixgépben pépesíthetjük. A leves szép zöld színű, krémszerű lesz.
Tálaláskor a tányér aljára sonkakockákat és főtt tojáskarikákat teszünk, majd rámerjük a forró, ízletes csalánlevest.

Újházi tyúkhúsleves

Újházi tyúkhúsleves

Hozzávalók 8 személyre
1 szép hízott tyúk (kb. 2 kg)
25 dkg sárgarépa
10 dkg petrezselyemgyökér
8 dkg zeller
6 dkg karalábé
8 dkg csiperkegomba
1 közepes vöröshagyma
10 dkg kelkáposzta
10 dkg friss zöldborsó
1 db zöldpaprika
1 csokor petrezselyem zöldje
10-15 szem egész bors
gyömbér
só

Elkészítés

1. A megtisztított tyúkot kívül-belül alaposan átmossuk, majd 2 liter hideg vízben (fedő nélkül) feltesszük főni. A tetején keletkező habot szűrőkanállal leszedjük, majd ha felforrt kisebbre állítjuk a hőfokot, és gyöngyöző vízben főzzük tovább.

2. Fél órai főzés után beletesszük a megtisztított, de egészben hagyott sárgarépát, petrezselyem gyökeret, zellert, karalábét, kelkáposztát.

3. Teatojásba beletesszük a fokhagymát, a gyömbért, a sáfrányt, és a fokhagymát, majd a levesbe lógatjuk és lassú tűzön, félig lefedve tovább főzzük.

4. A maradék zöldséget (paprikát kockázva) és a gombát (a kisebbeket egyben hagyva, a nagyobbakat cikkekre vágva) külön lábosban egy kevés sós vízben, vagy csontlében főzzük meg.

5. Ha a zöldség és a tyúk is megfőtt kiemeljük a levesből és hűlni hagyjuk. A tyúkot kicsontozzuk, bőrét eltávolítjuk, és a húst vékony csíkokra vágjuk. A levesben főtt zöldséget vágódeszkára rakjuk és szintén vékony metéltre vágjuk.

6. A levest közben a tűzről lehúzva, 15 percig pihentetjük, majd nagyon finom szitán, vagy ruhán átszűrjük.
Tálalás, díszítés
Tálaláskor a leveses csészébe rakjuk a metéltre vágott tyúkhúst, a zöldséget, és a külön - sós vízben - kifőzött házi cérnametéltet. Ezután az egészet felöntjük forró levessel, a tetejét pedig finomra vágott friss petrezselyemmel megszórjuk  .

Újházy Ede a színpadon és a vendéglők konyháiban

Esküvői ebédek, lakodalmak kedvelt első fogása az Újházy tyúkhúsleves. De mitől, mi okból Újházy ez a leves? A válasz egyszerű: a névadó Újházy Ede a századelő neves színésze. Magas, nehéz testű ember volt. Aránylag kurta, befelé görbülő lábszárakkal, amilyennek Mátyás királyt írták le egykoron. Széles harcsabajuszos, mély és dörmögő hangú. A megszólalása színpadon és az életben mindig eseményszámba ment. Orvoscsemete volt, édesapja Debrecenben főorvosként a színészeket is gyógyította. Fiát minden előadásra magával vitte, és megfenyegette: látod gyermekem, ilyenek a komédiások! Minden lehetsz, de ez az egy soha, talán épp ezért lett színész.


Fiát minden előadásra magával vitte, és megfenyegette: látod gyermekem, ilyenek a komédiások! Minden lehetsz, de ez az egy soha, talán épp ezért lett színész. Ha valakit szeretett, annak kedveskedve azt mondta: marha. Akit illetett vele, úgy érezhette magát, mintha gyengéden hátba ütögették volna - írta róla Nagy Endre, a konferanszié és író.

A szakma leginkább jeles szerepeiről emlegeti. A nagyközönség a róla elnevezett levessel találkozik a vendéglők étlapján, szakácskönyvekben egyaránt. Számos anekdota is kering róla. Egy részük hiteles képet rajzol a hajdan volt bohém társasági emberről, asztaltársaságok felejthetetlen figurájáról. Akiről annak idején még fröccsöt is elneveztek. Tetszenek ismerni az Újházy fröccsöt! Bor kovászos uborka jégbehűtött levével. Én kipróbáltam, nem rossz.

Gasztronómiatörténeti alak is.

Pincérek és szakácsok meghitt barátjaként legalább olyan otthonosan mozgott a korabeli vendéglátóhelyek konyháiban, mint a színpadon. Gasztronómiával kapcsolatos tevékenységét számos hiteles történet, de még annál is több (igaz, igen jó hangzású) legenda őrzi. Ezek egyike "tyúkhúslevesének" története, amely elválaszthatatlan a mai Gundel elődjétől, a Wampeticstől. Ott, valamikor a századforduló körül tartotta a Mester, (mert így hívta a pikolófiútól az üzlettulajdonosig, az újságírósegédtől a főszerkesztőig mindenki) jeles asztaltársaságának szinte mindennapi "összejövögetéseit". Ott született a nevezetes leves. Krúdy sokszor írta meg - ő is jellemzően többféleképpen - legendás eredetét. Közülük a legismertebb a harmincas évek elejei, a Magyar Hírlap-beli. Azóta őt idézik jól-rosszul. Mondhatjuk, tőle ment át a köztudatba.




Eszerint Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldségekkel főzött leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkleves első változatával. A Mester megkóstolta, és további utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, amit napjainkban megtalálhatunk a legrangosabb éttermek étlapjain is. Van olyan anekdotaváltozat is, hogy a Mester, amikor először kóstolta, nem nagyon ízlett neki. Mivel azonban asztaltársasága és a séf elhírelte, hogy ez Újházy kedvence, minden vendéglátóhelyen hasonló készítménnyel figyelmeskedtek neki. Ez minden valószínűség szerint kedves kitaláció. Ahogyan a Mester tulajdonságait ismerjük, aligha hagyta volna szó nélkül, ami nem az ő szájíze szerint készült. Valószínűleg Nagy Endre írta meg leghitelesebben az Újházy-leves készítésének titkát. A Mesterről hangulatos portréképben olvashatjuk a következőket: "Nem sajnálta a fáradtságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelynek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniök, amíg belemálltak a levesbe, és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált."

A kakashús különleges részeinek átazonosuló képessége mindennapi beszédtéma volt Újházy vendéglői törzsasztalánál és baráti körében. Móricz Zsigmond Ebéd című elbeszélésében az esperes ugyanerről hasonlóan elmélkedik. Szentenciaként így fogalmaz: "Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi." Számos forrásból ismerjük, hogy Móricz szívesen hallgatta Újházy anekdotázásait, bölcselkedéseit, tanácsait.

Nagy Endre rajzolta meg - talán még Krúdynál is szemléletesebben Újházy Ede gasztronómiai portréját is. "A sors, a láthatatlan rendező, akkor cselekedett volna az ő kedve szerint, ha valami nagy vendéglő - verandának teríti meg a világot. Ő ott járt-kelt volna a megrakott asztalok között kedvderítő mosolyával, unszoló szavával. "Így is marad meg barátai emlékezetében: amint ott izgul a Wampetics vendéglő nyári teraszán: az ebédlők mind mintha az ő személyes vendégei lennének; ő maga lopva eszik csak egy-egy falatot. Szeme fáradhatatlanul ellenőriz, megnézi az ételt, amit a pincér hoz, és néhány nyálfakasztó szóval magasztalja erényeit, gondosan átvizsgálja a kiürült tálakat a mosogatókonyhába vezető útjukon, megnézi, hogy valóban kiürültek-é, és ha talál bennük egy-egy le nem szopogatott csontocskát, egy-egy lefaragott mócsingdarabkát, maga viszi vissza a vendéghez, és méltatlankodva kiált rá: "Te marha! Hiszen épp ez a java!"

Ugyancsak Nagy Endrétől származik az alábbi remek összefoglaló, őt bemutató, szinte festői tömörségű kép: "Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházy-leves is."