Aranyosi Ervin : Anyáknapi köszönő!
Tőled kaptam e földi létet,
hordtál méhedben boldogan.
- Ki tudja milyen anyának lenni?
Csak aki szeret, s megfogan.
Az életet magamba szívtam,
Szívünk egyformán lüktetett.
Fénylő burokként óvott, védett
a lágy anyai szeretet.
Megmutattál egy új világot.
Életre hívtál, hogy legyek.
Óvón vigyáztad minden léptem,
s tanítgattál, hogy mit tegyek.
Aggódtál, hogyha lázban égtem,
s hittél bennem, akár vakon!
Érzéssel lelkem felruháztad,
s tudással elmém, gazdagon.
Angyalként védtél, hogyha kellett,
s büszke vagy rá, hogy az vagyok,
akivé váltam, - hibákkal együtt -
akár rosszat, vagy jót adok.
Érzéseink egymáshoz fűznek,
ezüstszál, el sosem szakad!
Járjak bárhol e nagy világban,
elfelednem ezt nem szabad.
Nem is tudom tán megköszönni,
de nem is várod, - jól tudom!
Természetes, hogy elkísértél,
az életnek hívott szép úton.
Hálás vagyok én minden percért,
a létért, mit adtál nekem.
Fogadd gyermeki ölelésem,
a neked szóló ünnepen.
(2011. május 1.)
Tőled kaptam e földi létet,
hordtál méhedben boldogan.
- Ki tudja milyen anyának lenni?
Csak aki szeret, s megfogan.
Az életet magamba szívtam,
Szívünk egyformán lüktetett.
Fénylő burokként óvott, védett
a lágy anyai szeretet.
Megmutattál egy új világot.
Életre hívtál, hogy legyek.
Óvón vigyáztad minden léptem,
s tanítgattál, hogy mit tegyek.
Aggódtál, hogyha lázban égtem,
s hittél bennem, akár vakon!
Érzéssel lelkem felruháztad,
s tudással elmém, gazdagon.
Angyalként védtél, hogyha kellett,
s büszke vagy rá, hogy az vagyok,
akivé váltam, - hibákkal együtt -
akár rosszat, vagy jót adok.
Érzéseink egymáshoz fűznek,
ezüstszál, el sosem szakad!
Járjak bárhol e nagy világban,
elfelednem ezt nem szabad.
Nem is tudom tán megköszönni,
de nem is várod, - jól tudom!
Természetes, hogy elkísértél,
az életnek hívott szép úton.
Hálás vagyok én minden percért,
a létért, mit adtál nekem.
Fogadd gyermeki ölelésem,
a neked szóló ünnepen.
(2011. május 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése